Az úgy volt...
Átéltem... hogy neked ne kelljen!

MENÜ

Az úgy volt...

Szóval, mivel egy emócionális túrán vettem (veszek) részt, mind a kollégiumban, mind az iskolában, úgy döntöttem megírom amit tapasztaltam... okuljatok!

Minden akkor kezdődött, mikor egy nem idetartozó ok miatt, az engem megszülő asszony, úgy döntött hogy átirat egy másik iskolába. Tehát, így elkerültem kilencedikes koromban jól megszokoot fészkemből. Tudtam, hogy nehéz lesz, beilleszkedni egy kollégumba és egy új iskolába. Mindegy, de kellett. Ugyanis életem álma, hogy filmrendező legyek, és ahoz kell a média tagozat.

Most pedig az itt tapasztaltakat mondom el.

Szpet. 1. Szerda.

A kollégiumban úgy keltem, hogy az első gondolatom az volt: remélem nem lesz rémálom. Szóval egy szobatársammal karöltve elindultunk. A vicc csak az, hogy nem egy suliba jártunk, ő már két éve van ott, én pedig most jöttem át. Féltem! Nagyon! Egy éve összeszokóban lévő osztályba kell beilleszkednem, PARA! Az út felénél elváltunk, és én eltévedtem. Egy arra járó hapek mondta meg, merre is van a sulim. Gáz! Na el tudjátok képzelni mit éreztem mikor a panelházak mögül kilépve megláttam a sulit. PFHHH! Szóval nagy nehezen bementem. Millió idegen gyerek, nem tudtam hova kell menni, semmit nem ismertem itt. Felmásztam az első emeletre. Ott álltam mint egy idióta. Majd egy nő szaladt ki a -mint később megtudtam- tanáriból. Oda jött és közölte, hogy az az osztályom és rábökött egy a folyosó végén lévő teremre. Elindultem, miután megtudtam hogy ő lezs az osztályfőnököm. Ott álltam a terem előtt, nem mertem bemenni. És úgy tedtem mintha anyuval telefonálnék. Ha jött az ofő, mindig  mondta h menjek be, de ondtam h telefonálok. Nagyon gáz. És utána még hogy beégtem...

 

Menü
Asztali nézet